A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cikk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cikk. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 17., szerda

Andrét, az óriást Samuel Beckett fuvarozta az iskolába

Néha furcsa párosokat alkot a véletlen: a világ talán egyik legismertebb pankrátorát, André René Roussimoffot, azaz Andrét, az óriást a híres, akkor még pont nem Nobel-díjas drámaíró, a Godot-ra várva szerzője, Samuel Beckett vitte iskolába.

Forrás és a cikk folytatása: Andrét, az óriást Samuel Beckett fuvarozta az iskolába, Index, 2016. augusztus 2.

2014. december 22., hétfő

Meghalt Jane Bown

Szintén tegnap, 2014. december 21-én 89 éves korában elhunyt Jane Bown, aki hosszú évtizedekig volt az Observer fotográfusa és aki egy híres, sokszor látott portrét készített Beckettről 1976-ban. Mindenképpen érdemes megnézni a fotográfus további híres személyekről készített képeit is.

Samuel Beckett 1976 áprilisában
Fotó: Jane Bown

Angolul:

2014. április 5., szombat

Godot-ra várva a Katona József Színházban

A Szép napok után újabb Beckett-előadás lesz a budapesti Katona József Színházban. A darabot Zsámbéki Gábor rendezte, munkáját Ascher Tamás fogja befejezni a hónap folyamán. A bemutató 2014. április 26-án lesz.
  • Előadásidőpontok, képek a próbákról és további információk a Katona József Színház oldalán: Godot-ra várva.
2014. március 22-én - szép számú érdeklődő előtt - nyilvános főpróbát tartott a színház, melyről Csikós Kornélia írt beszámolót a Katona  blogjába.

"Samuel Beckett Godot-ra várva című művének nyílt próbáján megtudhatta a közönség, milyen egy megállás nélküli próba, hogyan kell egyszerre egyensúlyozni és beszélni egy imbolygó színpadon és azt, hogy miért két rendezője van az előadásnak. Zsámbéki és Ascher közös bemutatója április 26-tól látható a Katonában."

Megjelenik Beckett 80 évvel ezelőtt elutasított elbeszélése

A Bookline Könyves blogja a Guardiant forrásul használva cikket írt az Echo's Bones-ról, melynek Kindle kiadása már megjelent, papír alaon pedig júliustól lesz olvasható angol nyelven. Érdemes elolvasni.
"Megjelenik Samuel Beckett Echo's Bones című elbeszélése, 80 évvel azután, hogy kiadója elutasította. A Chatto & Windus munkatársa, Charles Prentice arra hivatkozott, hogy az olvasókból nemcsak borzongást váltott volna ki a mű, de teljesen össze is zavarta volna őket."

2013. július 12., péntek

Murphy kézirat árverésen

2013. július 10-én a londoni Sotheby's elárverezte Beckett első regényének, a Murphynek eddig magánkézben lévő kéziratát. A vevő, a Readingi Egyetem 962.500 fontot (közel 330 millió forintot) adott a hat kézzel írt füzetért, melyek 1935 augusztusa és 1936 júniusa között íródtak. A kezdetben "Sasha Murphy" címen szereplő alkotás kézirata folyamatos átdolgozásokról tanúskodik, több száz törlés és javítás mutatja Beckett harcát, hogy formába öntse művészi vízióját.

2013. március 30., szombat

Csereelőadásokat mutat be a prágai és a kolozsvári színház

Az évfordulók jegyében működik együtt a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Prágai Nemzeti Színház. Az évfordulók jegyében 2013. április 13-án – Samuel Beckett születésnapjának 107. évfordulóján –, este 7 órától, illetve 14-én délután 5 órától, a Prágai Nemzeti Színház Godot-ra várva című, Michal Dočekal rendezte előadása lesz látható a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében. Az információ forrása és a cikk folytatása itt olvasható.

2012. október 25., csütörtök

Leslie Hill: Fikció, mítosz és azonosság - Samuel Beckett regénytrilógiájában


Samuel Beckett trilógiájának - Molloy – Malone meghal – A megnevezhetetlen – kritikai fogadtatása gyakorta rámutatott a tényre, hogy e regények milyen mértékben hozzák létre önmagukat tulajdon fikcióik tagadásaként, valamint elbeszélői impulzusaik fokozatos csillapításaként. Gyakran éreztem, hogy e folyamat megkísérli a trilógia beszélő hangját megfosztani minden fiktív én elbeszélés támpontjától, hogy a nyelven túli én élményéhez jusson el, nem is annyira leírhatatlan azonosságként, mint inkább – Olga Bernal szavaival - jelek támpontjától megfosztott tudatként. Ugyanez a kritikus írja néhány oldallal odébb:

„Nehéz, lehetetlen, általa „szenvedésnek” minősített vállalkozás, Beckett hősének e vállalkozása, amely abban áll, hogy minden fikción innen akarja megragadni az embert. Ez az oka annak, hogy képtelen eljutni a jelenvalósághoz, a létezéshez.”

E cikk célja ezen álláspont érvényességének vizsgálata, valamint igyekszik fényt deríteni a becketti fikció többértelműségére és különnemű összetettségére.

De mielőtt magukat a regényeket vennénk szemügyre, először is talán fontos volna megvizsgálnunk azt a különös tényt az író karrierjében fikciója szempontjából, amelyet a trilógia fényében a különnemű összetettség példás megnyilvánulásának tekinthetünk: vagyis a szerző elhatározását, hogy ettől kezdve idegen nyelven komponálja regényeit. Mert talán igaz, hogy számos kritikus gyakran és meggyőzően nyilatkozott Beckett-ről, mint saját szövegei briliáns fordítójáról, és a francia meg angol szövegváltozatok különböző tonalitásáról, de mindeddig elhanyagolták azon lehetséges hatás vizsgálatát, amelyet az új nyelv használata gyakorolt a becketti írásra.

A teljes cikk Romhányi Török Gábor honlapján olvasható

2011. szeptember 12., hétfő

Cartier-Bresson száz fotóját árverezi el a Christie's

"A fotótörténelemben rendkívülinek számító árverés híre tartja lázban a gyűjtőket, bár az eseményre még két hónapig kell várni: Henri Cartier-Bresson száz fotóját árverezi el a Christie's aukciósház."

A cikk folytatása az Indexen olvasható: Cartier-Bresson száz fotóját árverezi el a Christie's
"A huszadik században senki nem készített több azonnal felismerhető képet, mint Cartier-Bresson." - Denver Post
Cartier-Bresson 1964-ben párizsi otthonában fotózta le Beckettet: Samuel Beckett, At home, Paris, 1964

2011. június 29., szerda

A Van Velde fivérek festészete, avagy a világ és a nadrág

"Festészet nem létezik. Csak festmények vannak. Ezek pedig nem jók és nem is rosszak, mert nem sült kolbászról van szó. Mindössze annyit mondhatunk róluk, hogy e képek több-kevesebb veszteséggel abszurd és titokzatos energiákat fordítanak a fantáziakép (image) nyelvére s többé-kevésbé zűrzavaros, belső feszültségeknek felelnek meg. A szemlélő nem határozhatja meg e megfelelés mértékét, mivel nincs e feszültséget megélő ember bőrében."

A Havi Magyar Fórum 2011. májusi számában újra megjelent Romhányi Török Gábor fordításában Beckett 1945 derekán született tanulmánya, melyről így ír a fordító:

"Soha, sehol az egész életműben Beckett nem beszél ilyen gyanútlan, ártatlan "naivitással", ennyi jókedvvel, ilyen felszabadultan, ehhez hasonló telivér alkotói felelőtlenséggel."


2011. április 8., péntek

Magyar Műhely 2011/1

A Magyar Műhely művészeti folyóirat ez évi első számában közli Simon Critchley Samuel Beckett trilógiájáról című írását, melyet Romhányi Török Gábor fordított. A folyóirat borítóján és hátlapján Detvay Jenő Beckett (2011) fotomontázsai láthatók.

2011. január 25., kedd

Magasztos nyomorúság

Krystian Lupa vitte színpadra a madridi Teatro de la Abadía-ban Samuel Beckett előadását. "A játszma vége" sakkjátszma helyett sötét költészet: színészileg pontosan kivitelezett nagyszabású rendezői vízió, amely arra keresi a választ, mennyire tud szabaddá tenni és reménnyel eltölteni a reménytelenség. - A cikk itt olvasható.

A játszma vége - Teatro de la Abadía, Madrid
Szereplők: José Luis Gómez, Susi Sánchez, Ramón Pons, Lola Cordón
Jelmez: Piotr Skiba
Díszlet, rendező: Krystian Lupa

2010. szeptember 7., kedd

A Godot új fordítása

A Nagyvilág folyóirat augusztusi számában megjelent Pinczés István új Godot-ra várva fordítása, mely az angol változaton alapul. A fordítás híre már 2008-ban napvilágot látott (Godot-ra várva - újratöltve), de a Kalligram kiadása azóta sem jelent meg. A műfordításon kívül Beckett újratöltve - Az angol Godot-ra várva címmel egy cikk is olvasható a fordításról, illetve több fénykép is megjelent Beckettről a folyóiratban. A Nagyvilág augusztusi száma még kapható az újságárusoknál. A Nagyvilág honlapja.

2010. augusztus 19., csütörtök

Kermode Beckettről (1962)

Egy kritikusi vélemény (részlet)
"Annak kifejezése, hogy nincs mit kifejezni, nincs mivel kifejezni, nincs miből kifejezni, nincs erő kifejezni, nincs vágy kifejezni, együtt avval a kötelességgel, hogy ki kell fejezni..."
Mivel úgy érzi, hogy valójában ez a művészet, Beckett - ugyan ki más? -, mint maga mondja, az olyan írásra szavaz, mely elhagyja a lehetséges szintjét, mert "belefáradt annak nyomorult kis vállalkozásaiba". Hugh Kenner idézi ezt, s jelzi, hogy tulajdonképp egyetért vele. Közelebbről - jelzi Kenner - Beckett úgy szabadul meg a Joyce-tól való továbblépés problémájától, hogy elveti az elbeszélés hagyományát "idióta konzisztenciájával" együtt, és egészen addig finomítja a regényt, ahonnan nyilvánvalóan képtelennek tűnik a továbblépés, ha eltekintünk attól, hogy az írás az életben maradást jelenti, és attól, hogy mindannyian gyáván és önmagunkat becsapva azt hisszük - mint Beckett fogalmazta Proustról szóló könyvében -, hogy jobban járunk, ha életben maradunk.

Forrás és a cikk folytatása: Frank Kermode: Egy kritikusi vélemény. (1962) - In: Mi a modern? Tanulmányok. - Bp.: Európa Könyvkiadó, 1980. - p. 153-156.

A mottóul választott részlet Beckett Három párbeszéd Georges Duthuit-val című tanulmányából származik, mely 1949-ben jelent meg a transition folyóiratban.

2010. május 2., vasárnap

Elhunyt Avigdor Arikha

81 éves korában elhunyt Avigdor Arikha izraeli festő, grafikus és művészettörténész. Arikha és felesége, Anne Atik Beckett közeli barátai voltak az 1950-es évektől. Arikha az 1955-ben először kiadott Nouvelles et Textes pour rien és más Beckett kötetek illusztrátora. Több híres Beckett-grafika alkotója, pl. Three Portraits of Samuel Beckett - Samuel Beckett. Dupla profil (1971), Samuel Beckett zenét hallgat (1976), Samuel Beckett szemüveggel a homlokán (1967).

Anne Atik 2005-ben publikálta How it was: a memoir of Samuel Beckett című kötetét, melyet Arikha illusztrált.
Ez a könyv nem csupán a becketti szenvedély dokumentuma, hanem számos Arikha rajzot, fotót és levelet is tartalmaz. Vannak benne Beckett kéziratok, melyek végül a félelmetes kánon részévé váltak. A How It Was egy egyedülálló bennfentes portré, mely lehetővé teszi, hogy az olvasó leüljön a huszadik század egyik nagy irodalmi mesterével.
Arikha haláláról a New York Times-ban: Margalit Fox: Avigdor Arikha, Artist of the Everyday, Is Dead at 81

2010. április 20., kedd

Beckett & Beckett

Egy friss cikk a Népszabadságban: Beckett & Beckett
Horváth Csaba a Trafóban nézőkínzó négyórás előadásban mutatta be a premier napján pont 104 éve született Samuel Beckett két drámáját. Figyeljük csöndben a mozgását! kevéssé szerencsés összefoglaló címmel.

2010. március 27., szombat

Elhunyt Bartos Tibor

Elhunyt Bartos Tibor, akinek Hangjátéktöredék II. fordítása (Nyers - rádióra) címmel 1979-ben jelent meg a Csataszimfónia - Külföldi hangjátékok című kötetben.
Az 1933-ban Újpesten született Bartos Tibor az Idegen Nyelvek Főiskoláján szerzett diplomát. Kutatta a cigányság nyelvét, majd 1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. Az olvasóközönség elsősorban műfordítóként ismerte - olyan rangos szerzők műveit fordította magyarra, mint például Albee, Capote, Beckett, Dickens, Dos Passos, George Eliot, John Irving, Kerouac, Kesey, Stephen King, Mark Twain, Updike, Tom Wolfe.
A cikk folytatása: Elhunyt Bartos Tibor, Népszabadság Online

2010. február 13., szombat

Régi-új Beckett-cikkek

A MATARKA - Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisában megtalálható a Látó folyóirat 2010 januári száma, melyben három cikk olvasható Beckettről és megtalálható benne a Német levél 1937-ből is.
  • Samuel Beckett: Német levél 1937-ből
  • Mihálycsa Erika: Út valahonnan. Samuel Beckett levelei, 1929-1940.
  • Hugh Kenner: Mondattani árnyalatok
  • Simon Critchley: Samuel Beckett Trilógiájáról
Forrás: MATARKA

2009. december 18., péntek

Beckett levelek kalapács alatt

A Sotheby's londoni aukciós házában 2009. december 17-én kalapács alá kerültek Beckett barátjához Avigdor Arikha festőhöz és feleségéhez, Anne Atikhoz írt levelei. A 240 levélből, képeslapból és jegyzetekből álló gyűjtemény kivételes irodalmi és bibliográfiai forrás a szerző kutatói és rajongói számára. A gyűjtemény első darabja 1956. szeptember 4-én íródott, míg az utolsó 1988. szeptember 12-re datálódik. A gyűjtemény ára 200-300.000 angol font (vagyis 60-90 millió forint).

Az elektronikus források idézik Beckett nagylelkűségét és humorát mutató következő részletet, mely 1962-ből származik, amikor Beckett 1000 frankot küldött Arikhának:
"Nesze az átkozott csekk, az Isten szerelmére, nincs szükségem a pénzre... Úgy tűnik, hogy nehézségeid vannak. Ki ne mondd! Az a rohadt pénz! Nekem túl sok is van belőle... Azt álmodtam, hogy le voltál égve. Ne tegyél szemrehányást nekem..."
Források:
Beckett másik élethosszig tartó barátságának írásos emlékei 2006. decemberében kerültek kalapács alá ugyanott. Akkor a szintén festő Henri Haydenhez és feleségéhez, Josette Haydenhez írt levelek lettek áruba bocsátva hasonló áron.
Ui: az idei forrásokból az is kiderül, hogy a Beckett levelei című könyv második kötete csak 2011-re várható.

2009. december 8., kedd

MTI hírarchívum


"Az MTI megnyitotta archívumainak egy részét a nagyközönség számára. A kormányzati támogatással megvalósult digitalizálási program révén ezentúl ingyenesen elérhető és adatbázisban kereshető többek között az MTI által a két világháború között kiadott teljes híranyag, a 2001 és 2005 közötti MTI-fotókiadásba pedig a Fotómozaik képarchívum kínál betekintést."
Forrás: MTI

A szolgáltatás lehetőséget biztosít többek között arra is, hogy megnézzük a Beckett halálakor, 20 évvel ezelőtt kiadott sajtóhírt. A találat közvetlenül nem linkelhető, de az egyszerű keresőfelület és a dátumra való szűrési lehetőség könnyen használhatóvá teszi az archívumot. (Nevekre, kifejezésekre a "Samuel AND Beckett" forma használható.)