A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 11., szerda

Meglehetősen jó nőkről álmodom

Felkerült a Wikipédiára egy új szócikk, mely a Meglehetősen jó nőkről álmodom (Dream of Fair to Middling Women) című Beckett regényről szól. A szócikk itt olvasható.

Egy rövid részlet a regényből Romhányi Török Gábor fordításában.
"Most, a nap végeztével, Belacqua a hatalmas erőt sugárzó, mélykék tengert nézi, egyedül van a középső fedélzeten. Most meg mit kezdjünk vele, ha korrektül járunk el, akkor szerintünk mit gondol éppen? Először is, természetesen, előre mozog, akár a kartéziánus földgolyó, a mozgó hajóval, aztán pedig a saját számlájára, egyedül a szeles hajóorrban. Biztonsággal nem mehet tovább. A jobb menetirány felé dől, vagyis a szárazföld felé, ha a szárazföld a mozgó hajó jobb oldalán van, a vízsivatagot kémlelve, a távoli bójákat. Beachy Head volt-e, vagy Isle of Wight, Land's End, vagy a tragikus világítóhajók, amelyek a távolban, a nyílt tenger határán horgonyoztak, netán a homokpadokon rögzített világítóbóják? Vörösek, zöldek és fehérek voltak és a szívéig hatoltak, arra indítva őt, hogy ajakkal és homlokkal mélyen a tengeri tajték fölé hajoljon. Ha beleesnék, és ez könnyen előfordulhatna, gondolta nehéz szívvel és rajtam múlna, hogy ki tudnék-e úszni az egyik olyan fényig, amely látszik innen - honnan is tudnám, hogy ott szárazföld van, a tenger magassága miatt nem látnék fényt, bizonyára megfulladnék rémületemben."

2010. április 20., kedd

Részletek a Wattból (angolul)

A ubu.com-on két részlet olvasható a Wattból. Megemlítem, hogy a magyar kiadásban hol található, de nem írom be magyarul az egészet. Aki kíváncsi rá, megkeresheti a kötetben. :-)
Az első részlet a 211-212. oldalon olvasható:
"Ami a lábat illeti, néha mindkettőn zoknit viselt, néha egyiken zoknit, a másikon harisnyát, vagy csizmát, vagy cipőt, vagy papucsot, vagy zoknit és csizmát, vagy zoknit és cipőt, vagy zoknit és papucsot..."*
A másik pedig egy-két oldallal hátrébb, a 214-216. oldalon:
"Itt állt. Itt ült. Itt térdelt. Itt feküdt. Itt járkált ide-oda, az ajtótól az ablakhoz, az ablaktól az ajtóhoz; az ablaktól az ajtóhoz, az ajtótól az ablakhoz; a tűztől az ágyhoz, az ágytól a tűzhöz; az ágytól a tűzhöz, a tűztől az ágyhoz..."*
* Dragomán György fordításai.

2008. november 28., péntek

Romhányi Török Gábor: "...amíg el nem fogynak a szavak"

A XX. század, de talán minden idők, egyik legkülönösebb prózakölteménye Samuel Beckett trilógiája. Mintha az a tény is különösségét hangsúlyozná, hogy jóllehet a nagy nyugati kultúrnyelveken könyvtárnyi irodalmat írtak össze Beckett művéről, ám a trilógiáról viszonylag keveset értekeztek; magyarul persze egyáltalán nem. E különösség mögött messze elmarad az elméletek csökevényes, merev fogalmisága, gépies általánossága. A filozófiatörténet, nyelvészet, mélylélektan, vallástörténet, irodalomelmélet e műre alkalmazott terminusz technikuszai, elemzése megannyi mindössze önmagáról számot adó prekoncepció csupán, amely e mű ürügyén legföljebb önmagát fedezi föl újra, tulajdon premisszáit bizonyító konklúzióként. - Tovább »

2008. november 7., péntek

Simon Critchley: Samuel Beckett trilógiájáról

A trilógiában az elbeszélés fáradhatatlanul üldözi a halál radikális ábrázolhatatlanságát, amelyet semmilyen elbeszélés nem tud utolérni. Mégis: és pontosan ez a paradoxon működik az egész becketti fikció tengelyében, mármint, hogy a trilógia éppen ezt a radikális ábrázolhatatlanságot akarja ábrázolni. Vagyis ábrázolások, képzetek sorozatát építi föl, hangok egész litániáját szólaltatja meg, neveket sorol fel, szereplőket mutat be, "haldoklók társaságát", akik és amelyek - Beckett-tel szólva - mind ott "forognak" a narratív hang vagy az éppen aktuális főszereplő körül. E forgás mutatja be a "küldötteket", sorolja az ismerős neveket: Molloy-t, de Dant is, Mellose-t vagy Mollose-t, Jacques Morant, Malone-t, Mahood-ot (de "Basilt és bandáját" úgyszintén), a nyomorékot és Wormot. Ám a trilógia más, korábbi "küldöttekre" szintén emlékezik: Murphy-ra, a Mercier-Camier "látszat-párra", "M" - el kezdődő angol-francia-ír nevek egész sorára (a Watt kivételével), amely név kezdőbetűje az "M" fordítottja és amelyre visszhangként Worm felel. - Tovább »