Godot-ra várva - újratöltve

A Godot-ra várva első fordítása a Nagyvilág folyóirat 1965. évi 8. számában jelent meg Kolozsvári Grandpierre Emil fordításában. A kötet végén a szerzőkről írt rövid összefoglalóban a következő olvasható "Samuel Beckett színművének fordítása a francia eredeti alapján készült. Francia címe: En attendant Godot. Megjelent a Les Editions de Minuit kiadásában (1952, Párizs)." - De ez így nem teljesen igaz...


A "francia eredetiből" történő fordítás ellenére az utóbbi időben két cikk is napvilágot látott, mely a fordítás hibáira hívják fel a figyelmet. Az elsőt Molnár Zsófia írta ("Hiába, nem megy", Magyar Narancs, 2006. jún. 29.), a másodikat Pinczés István (Két Godot-ra várva, Színház, 2008. ápr.). A két cikk egyetért abban, hogy Kolozsvári Grandpierre Emil fordítása nem a legjobban sikerült és immár több mint 40 éve mindenki így olvassa magyarul Beckett legismertebb művét. Elgondolkodtató, hogy ezidő alatt hányan olvasták már a félrefordításoktól hemzsegő fordítást és hányan tanulták és szerették, illetve nem szerették meg a darabot, melynek kezdetektől vannak ellenzői...

Hamarosan azonban eloszlik a homály és Pinczés István fordításában megjelenik újra a Godot-ra várva a Kalligram Kiadó gondozásában. Gyaníthatóan az új fordítás megjelenését követően nem várható olyan vita, mint 1965-ben a Nagyvilág hasábjain, de ha nem is kezdenek többen elmélkedni azon, hogy mennyire "gyenge és ellenszenves művecske ez", azért jó lesz egy korrektebb fordítást elolvasni, illetve újraolvasni.

Pinczés István említi cikkének végén, hogy saját fordítása "hamarosan megjelenik a Kalligram Kiadó gondozásában". Legújabb információim szerint a Kalligram idén már nem, de jövőre mindenképpen kiadja a Godot-ra várva új fordítását. ;-)

Addig is egy kis olvasnivaló: Pinczés István cikke online is elérhető a Színház folyóirat honlapján.