Romhányi Török Gábor: "...amíg el nem fogynak a szavak"

A XX. század, de talán minden idők, egyik legkülönösebb prózakölteménye Samuel Beckett trilógiája. Mintha az a tény is különösségét hangsúlyozná, hogy jóllehet a nagy nyugati kultúrnyelveken könyvtárnyi irodalmat írtak össze Beckett művéről, ám a trilógiáról viszonylag keveset értekeztek; magyarul persze egyáltalán nem. E különösség mögött messze elmarad az elméletek csökevényes, merev fogalmisága, gépies általánossága. A filozófiatörténet, nyelvészet, mélylélektan, vallástörténet, irodalomelmélet e műre alkalmazott terminusz technikuszai, elemzése megannyi mindössze önmagáról számot adó prekoncepció csupán, amely e mű ürügyén legföljebb önmagát fedezi föl újra, tulajdon premisszáit bizonyító konklúzióként. - Tovább »