1989 karácsony másnapján telefonhívás jött Sam unokaöccsétől, Edwardtól. Ahogy Edward kimondta, "Helló Billie, Edward Beckett vagyok...", tudtam, hogy mi történt. Sam karácsony előtt halt meg, nyolcvanhárom éves volt. A temetés nagyon bensőséges volt. Amikor véget ért Edward fel akart hívni engem Avigdor és Anne házából.
( ...)
Sam három különböző nyelven írt: franciául, németül és angolul. Hallotta ezeknek a nyelveknek a muzsikáját és gyakran mondta nekem, hogy némelyik darabjának az egyik nyelv zeneisége jobban áll, mint a másik. A Léptek jobban működik németül mint franciául, a Nem én jobb angolul és németül mint franciául. (Vonakodott a Nem ént franciára fordítani, de végül megtette a Madeleine Renauld iránti tiszteletből, aki szerette volna eljátszani a darabot.) Az Ó, azok a szép napok!-nak az ideális nyelv talán az eredeti francia verzió.
( ...)
Ennek a könyvnek az írása közben úgy döntöttem, hogy kihagyok jó pár dolgot, amit megtapasztaltam életem hatvan éve alatt. Nem akarom megvallani minden bűnömet vagy kiadni a titkaimat. Nem mondtam el történeteket, ami nem tartozik senki másra csak rám. Néhány misztériumnak megoldatlan talánynak kell maradnia a végsőkig – még számomra is.Billie Whitelaw... Who He? by Billie Whitelaw: An Autobiography. London, Hodder & Stoughton, 1995. ISBN 0-340-60620-7
Billie Whitelaw haláláról fia, Matthew Muller a következőt nyilatkozta:
Gyorsan és békésen hunyt el végül Denville Hall-ban, ahol élete utolsó néhány évét töltötte. Olyan emberek vették körül, akik szerették és gondoskodtak róla.
