Beckett kiállítás a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

A budapesti Ír Nagykövetség Beckett-kiállítása lesz megtekinthető a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, melyet 2013. április 18-20. között rendeznek meg a Millenárison. A kiállítás a D épület galériájában lesz megtekinthető.

A könyvfesztivál honlapja - A könyvfesztivál programja
Update: Nagy László két fényképe a kiállításról.

Klubrádió: Klubdélelőtt (Kun Zsuzsa)

Klubrádió: Klubdélelőtt (Kun Zsuzsa)
2013. április 13.

9:00-9:30 Beckett "Az utolsó tekercs" című monodrámájában a darab főhőse egy olyan férfi, aki minden évben a születésnapján magnóra mondja az elmúlt év eseményeit. Lukáts Andor, aki nemrégiben ünnepelte a hetvenedik születésnapját és ennek a darabnak a szereplője, most a mikrofonba meséli el az elmúlt egy évét.

Csereelőadásokat mutat be a prágai és a kolozsvári színház

Az évfordulók jegyében működik együtt a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Prágai Nemzeti Színház. Az évfordulók jegyében 2013. április 13-án – Samuel Beckett születésnapjának 107. évfordulóján –, este 7 órától, illetve 14-én délután 5 órától, a Prágai Nemzeti Színház Godot-ra várva című, Michal Dočekal rendezte előadása lesz látható a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében. Az információ forrása és a cikk folytatása itt olvasható.

Jön az Echo's Bones

1933-ban a Chatto & Windus adta ki Beckett More Pricks Than Kicks című, tíz elbeszélésből álló kötetét. E kötethez eredetileg tartozott egy tizenegyedik elbeszélés is Echo's Bones (A visszhang csontjai vagy Visszhangcsontok) címmel, mely nem keverendő össze Beckett azonos időszakban született és azonos című versével. Az elbeszélés Charles Prentice, a Chatto szerkesztőjének javaslatára született, aki Beckett-től "További 10.000 szót, vagy legalább 5.000-et" kért, melyet Beckett teljesített, azonban végül mégis az eredeti formában lett publikálva a kötet. Most úgy tűnik, hogy idén júniusban elsőként kerül a boltokba a mű, melyhez Dr. Mark Nixon Beckett-kutató írt bevezetőt.

További információk: Echo's Bones / Samuel Beckett a Grove/Atlantic oldalán.

Update (2013.06.01): Úgy fest, hogy a kötetre egy kicsit tovább kell várni, mivel a Grove/Atlantic honlapja mostanában már 2013. novemberi megjelenést jelez.
Update2 (2013.07.04): Mostanra a Grove/Atlantic honlapja szerint a kötet csak 2014. júliusában fog megjelenni.

Leslie Hill: Fikció, mítosz és azonosság - Samuel Beckett regénytrilógiájában

Samuel Beckett trilógiájának - Molloy – Malone meghal – A megnevezhetetlen – kritikai fogadtatása gyakorta rámutatott a tényre, hogy e regények milyen mértékben hozzák létre önmagukat tulajdon fikcióik tagadásaként, valamint elbeszélői impulzusaik fokozatos csillapításaként. Gyakran éreztem, hogy e folyamat megkísérli a trilógia beszélő hangját megfosztani minden fiktív én elbeszélés támpontjától, hogy a nyelven túli én élményéhez jusson el, nem is annyira leírhatatlan azonosságként, mint inkább – Olga Bernal szavaival - jelek támpontjától megfosztott tudatként. Ugyanez a kritikus írja néhány oldallal odébb:

„Nehéz, lehetetlen, általa „szenvedésnek” minősített vállalkozás, Beckett hősének e vállalkozása, amely abban áll, hogy minden fikción innen akarja megragadni az embert. Ez az oka annak, hogy képtelen eljutni a jelenvalósághoz, a létezéshez.”

E cikk célja ezen álláspont érvényességének vizsgálata, valamint igyekszik fényt deríteni a becketti fikció többértelműségére és különnemű összetettségére.

De mielőtt magukat a regényeket vennénk szemügyre, először is talán fontos volna megvizsgálnunk azt a különös tényt az író karrierjében fikciója szempontjából, amelyet a trilógia fényében a különnemű összetettség példás megnyilvánulásának tekinthetünk: vagyis a szerző elhatározását, hogy ettől kezdve idegen nyelven komponálja regényeit. Mert talán igaz, hogy számos kritikus gyakran és meggyőzően nyilatkozott Beckett-ről, mint saját szövegei briliáns fordítójáról, és a francia meg angol szövegváltozatok különböző tonalitásáról, de mindeddig elhanyagolták azon lehetséges hatás vizsgálatát, amelyet az új nyelv használata gyakorolt a becketti írásra.

A teljes cikk Romhányi Török Gábor honlapján olvasható

Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen

Az 1987-ben a Magvető Kiadó Világkönyvtár sorozatában kiadott Trilógia borítója, fülszövege és első néhány lapja látható ide kattintva.

  

Jelenleg megvásárolható antikváriumi példányok: Antikvárium.hu, Bookline.hu.

25 éves a trilógia magyar fordítása

25 évvel ezelőtt, 1987-ben jelent meg Beckett regénytrilógiája - vagyis a Molloy, Malone meghal és A megnevezhetetlen - magyar nyelven. A kötet a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg Török Gábor fordításában. Az évforduló alkalmából Romhányi Török Gábor most lefordította Charlotte Renner A Molloy, Malone meghal és A Megnevezhetetlen ön-megsokszorozó elbeszélői című tanulmányát.

---

Molloy (részlet)

I.

Anyám szobájában vagyok. Most én lakom itt. Nem tudom, hogy kerültem ide. Talán mentőkocsin, de biztos valami járműn. Idehoztak. A magam erejéből nem érkeztem volna meg. Talán annak az embernek köszönhetem, hogy itt vagyok, aki minden héten eljön. Ő azt mondja, nem. Ad egy kis pénzt, és elviszi a papírokat. Ahány oldal, annyi pénz. Igen, dolgozom most, egy kicsit úgy, mint régen, csak hát már nemigen tudok dolgozni. Úgy látszik nem is fontos. Most arról szeretnék beszélni, ami megmaradt, elbúcsúzni, aztán meghalni végképp. De nem hagyják. Igen, azt hiszem, többen vannak. Bár mindig ugyanaz jön ide. Majd később, azt mondja. Jól van. Éntőlem már nemigen függ semmi. Amikor eljön az új lapokért, visszahozza a múlt hetieket. Érthetetlen jelek vannak rajtuk. Egyébként sem olvasom el őket újra. Ha nem csináltam semmit, nem kapok semmit, csak jól lehord. Pedig nem pénzért dolgozom. Hát miért? Nem tudom. Őszintén szólva, nem tudok valami sokat. Például anyám haláláról sem. Meghalt már, amikor idejöttem? Vagy csak később? Úgy értem, csak élőhalott volt, vagy már el is lehetett temetni? Nem tudom. Talán még el sem temették. Mindenesetre enyém a szobája. Az ágyában fekszem. A bilijébe csinálok. Elfoglaltam a helyét. Biztos egyre jobban hasonlítok rá. Már csak egy fiú hiányzik. Valahol tán van is egy fiam. Bár nem hiszem. Öreg lenne már, majdnem olyan öreg, mint én. A kis cselédlánytól. Nem volt igazi szerelem. Másba voltam szerelmes igazán. Majd ő is sorra kerül. Megint elfelejtettem a nevét! Pedig néha úgy rémlik, még ismertem is a fiamat, sőt törődtem vele. Aztán mindjárt arra gondolok, hogy lehetetlen. Lehetetlen, hogy valaha is törődni tudtam volna bárkivel. Elfelejtettem a helyesírást meg a szavak felét. Úgy látszik nem is fontosak. Jól van. Fura egy alak ez a látogató. Vasárnaponként szokott jönni, azt hiszem. Máskor nem ér rá. Mindig szomjas. Ő mondta, hogy rosszul kezdtem, máshogy kellett volna kezdenem, mint valami vén hülye, képzejék csak! Bizony így kezdtem. De ha jól értettem, mégis elfogadják. Sokat kínlódtam vele. Hát itt van. Vesződtem vele éppen eleget. Na de érthető, hisz ez volt a kezdet. Most pedig már közeledik a vég. Amit most csinálok, tán jobb? Nem tudom. Nem is ez a kérdés. Hát így kezdtem. Valami értelme csak lehet, azért is fogadták el. Itt van.