Avigdor Arikha

Romániai születésű izraeli/francia festő. (1929) 1944-ben Palszetínába, majd innen Párizsba költözött, ahol az Ecole des Beaux-Arts-ban tanult. Beckett A játszma vége írása idején, mint a vizuális művészetek őszinte támogatója, meghitt barátja és patrónusa lett Arikhának. Az 1955-ben először kiadott Nouvelles et Textes pour rien, az 1968-ban kiadott L'issue és az 1973-as Au loin un oiseau című - és más - kötetek/művek illusztrátora. Több híres Beckett-grafika alkotója:

1967 - Samuel Beckett szemüveggel a homlokán (Samuel Beckett Leaning). --> link
1970 - Samuel Beckett szivarral (Samuel Beckett with Cigar)
1971 - Samuel Beckett. Dupla profil (Double Profile). --> link
1971 - Samuel Beckett with Hand on Head
1971 - Samuel Barclay Beckett. Lelőhely: National Portrait Gallery, London. --> link
1976 - Beckett zenét hallgat (Beckett écoutant de la musique). --> link, link2
1980 - Sam (Beckett) Nogával sakkozik (Sam (Beckett) Playing Chess with Noga)
1990 - Sam kanala (Sam's Spoon)
1991 - Memento S. B.
??? - Samuel Beckett. --> link

Arikha öt alkotással illusztrálta Beckett 1973-ban kiadott Au loin un oiseau című művét:
a: Coat, b: Ruin, c: Cane, d: Stones, e: Grass

Az 1984-ben New Yorkban bemutatott A játszma vége (Endgame) című előadás színpadképét és jelmezeit is Arikha tervezte. (Endgame. Rendezte: Alvin Epstein. Szereplők: Alvin Epstein, Peter Evans, James Greene, Alice Drummond. Lásd bővebben: Frank Rich: Alvin Epstein in Beckett's 'Endgame'. New York Times (Theater), 1984. jún. 29. --> link

Drawing on Beckett: Portraits, Performances, and Cultural Contexts --> link

Avigdor Arikha bibliográfia angolul --> link

Megújultak a lap.hu oldalai

"Tortaküldés helyett a Lap.hu oldalak teljes megújításával kedveskedik havi több millió látogatójának a 10. születésnapját ünneplő Startlap. Az aktuális internetes trendeknek is megfelelő, a korábbinál is barátságosabb felülettel ettől a héttől találkozhatnak azok az internetezők, akik a több mint 8300 témakört feldolgozó tematikus oldalak valamelyikére kattintanak." Természetesen ez a megújulás érinti a képen látható Beckett.lap.hu és a Joyce.lap.hu oldalakat is. Forrás és további információk:

Új köntösben a lap.hu oldalak
http://www.monitormagazin.hu/cgi-bin/monitor/index.cgi?view=ck&tID=97&nID=69497

Megújultak a lap.hu oldalak
http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=24099

Az utolsó tekercs

Samuel Beckett Az utolsó tekercs című monodrámáját mutatta be 2009. május 19-én, kedden a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. A magányról szóló darab rendezője és előadója egy személyben Pálffy Tibor.

Kovács Zsolt cikke az Új magyar szó honlapján olvasható.
http://umsz.manna.ro/kultura/palffy_es_az_utolso_tekercs__2009_05_21.html

Egy másik cikk, más képekkel az előadásból
http://www.szinhaz.hu

Az előadás adatai
http://www.tamasitheatre.ro/hu/21.html?eloadas_id=3488

Az utolsó tekercs a Litera.hu oldalán
http://www.litera.hu

Irodalmi klasszikusok Twitter módra

Manapság egyre többet hallani a Twitterről, ahol 140 karakterben elmondhatja (elcsiripelheti) az ember, hogy éppen mit csinál. Hogy is lehetne elmondani az irodalmi klasszikusokat ebben a formában... A Godot-ra várva a következőképpen hangzana: "Vladimir és Estragon egy fa mellett áll és Godot-ra vár. Státuszuk nem frissül."

Joyce Ulyssese: "Egy ember körbejárja Dublint. A nap eseményeit percről percre végigkövethetjük. Alighanem túlcsiripeli."

Forrás: Literary classics given Twitter treatment
Egyéb: Twitter szócikk a magyar Wikipédiában

Samuel Beckett Bridge

Dante és Beckett

Samuel Beckett egész életében olvasta Dante műveit, dublini tanulóéveitől egészen haláláig. Ez a kötet megkísérli bemutatni ezt az élethosszig tartó olvasási folyamatot. Hogyan kísérte Beckettet Dante? Első látásra a kapcsolat váratlannak tűnik. Azt gondolhatnánk, hogy hét évszázad választja el a két szerzőt, mégis igen erős a kapcsolat Dante és Beckett művei között. Mondjuk úgy, hogy az ír szerző igyekszik lemérni ezt a távolságot, ráadásul segít megérteni Dante modern vonatkozásait és helytállóságát a mai világban.

Beckett azonban soha nem írt semmit Dantéról. Nem mint kritikusa olvasta, hanem mint inspirációk forrását, melyek felismerhetők műveiben. A Pokol és a Purgatórium közötti terület nem más, mint Vladimir és Estragon színtere a Godot-ra várva című drámában. De Beckett számára ez nem megnyitja a mennyek kapuját, hanem éppen hogy bezárja.

Noha számos tanulmány foglalkozott már Dante és Beckett kapcsolatával, de ezek egyike sem adott annyira teljes képet, mint ez a kötet.

Jean-Pierre Ferrini: Dante et Beckett. (Előszó: Jacqueline Risset)
Megjelenés: 2003. január
ISBN: 978-2-7056-6460-2

Az összefoglaló forrása: Dante and Beckett

Samuel Beckett 1978-ban

Samuel Beckett
Theatre d'Orsay, Párizs, Franciaország, 1978
A teljes kép az alábbi címen tekinthető meg:
http://www.flickr.com/photos/chris-kutschera/3405976675/